Az őszi lehangoltság és az Adventi koszorúról szóló cikkeimben már említettem, hogy az őszi-téli időszak tökéletes alkalom az önfejlesztésre. Ilyenkor érdemes jobban megismerni önmagunkat és feloldani azokat a lelki problémáinkat, amelyeket eddig csak hurcoltunk magunkkal.
Az Adventi időszaknál a koszorúkészítés a legelterjedtebb hagyományunk, ezt az emberek nagy része ismeri. Azonban vannak még olyan szokások, amelyek ehhez az időszakhoz kapcsolódnak és a lelki fejlődésünket hivatottak elősegíteni.
Ilyen például az Adventi spirál járás, amely jellemzően csak kisebb közösségekben maradt fenn, mint például a Waldorf iskolákban.
Azonban mi is az Adventi spirál járás?
A spirál járást december 21-én a Fény napján végzik el, ugyanis ettől a naptól kezdve fokozatosan visszalopózik a világosság az életünkbe. Innentől hosszabbodnak a nappalok és a sötétségből újra elindulunk a Fény felé.
A szertartás során fenyőágakból spirált alkotunk, majd a spirál közepében egy égő gyertyát, magában a spirálban pedig különböző pontokon arany csillagokat helyezünk el. A spirál kezdeténél belülről haladva szépen lassan eljutunk a spirál közepéig, ahol meggyújtjuk a kezünkben lévő, almában elhelyezett gyertyát. Majd visszafelé a spirál külső oldalán haladva egy ponton, ahol a leginkább úgy érezzük, letesszük a gyertyát az almával és visszatérünk a kiindulási pontra.
A spirál járás szimbólumainak pszichológiai értelmezése
A spirál a lélek örök körforgását szimbolizálja, a középen meggyújtott gyertya pedig a születésünket. Tehát, ahogy elindulunk a spirál járásban, ezzel egyidőben visszafelé haladunk eddigi életünkben is. Így emlékek, képek bukkanak fel életünk egy-egy állomásáról, amelyek egyre mélyebbre visznek bennünket belső világunkhoz, segítségével fejleszthetjük személyiségünket. Visszafelé már egyszerűbb az út, máshogy látjuk emlékeinket és még akár az előttünk álló életút is körvonalazódhat.
Egy közösség tagjaként elvégezve az Adventi spirál járást, szemet gyönyörködtető látványban lesz részünk. Ugyanis lélekemelő látni mindenki gondosan elhelyezett gyertyáját, ahogyan bevilágítják a spirálunkat. Ebből kifolyólag ez az adventi hagyomány nem csak az egyén fejlődését, hanem a közösségek erejét is megmutatja, hiszen egy egyedülálló lángként indultunk el, végezetül azonban a többiekkel is megosztottuk a fényünket és tudásunkat, így immár együtt rendelkezünk a közös tudással.
Az ünnepi időszak és a karácsony, a maguk szépsége ellenére, sokunk számára megterhelő is lehet, ilyenkor még gyakrabban szoronghatunk, ránk telepedhet a kapkodás és a tökéletességre törekvés, ami csorbíthatja az ünnep fényét. Ha úgy érzed, segítségre van szükséged pszichológiai tanácsadással állok rendelkezésedre!