Érdemes tudni, hogy elvárás két felől érkezhet:
- A külvilág felől, azaz a társadalom, az ismerősök, a munkatársak, a barátok, a család, és a párunk stb. felől. Ha valaki elvár, az az ő szegénységi bizonyítványa, nem a tiéd!
- Önmagunk felől, melyet anno a társadalom, ismerősök, család stb. ültetett belénk, mi meg hagytuk, hogy kicsírázzon.
Ha úgy vesszük, valójában minden elvárás rajtad keresztül áramlik ki, hiszen hagyod, hogy hassanak rád. Ha azt érzed, hogy szinte már nem is a saját életedet éled, elvárások hada vesz körül, akkor fel kell világosítsalak arról, hogy ezen csakis Te tudsz változtatni. Nem a környezeteden, a családodon, a férjeden, hanem az elvárásokkal szembeni hozzáállásodat érdemes csiszolnod. Az elvárás pusztán egy objektív tényező, a hozzáállásod viszont szubjektív, azaz változtatható, és ha nem érzed jól magadat az elvárásoktól, akkor változtatandó is!
Teljesen mindegy milyen erős szél fúj, ha stabilan áll egy fa, nem dől ki a széltől.
Így van ez veled is:
- ha Önmagadat szereted,
- ha igyekszel másoknak nem ártani,
- ha megengedőbbé válsz önmagaddal,
- ha tisztába kerülsz a képességeiddel akár a hiányosságaiddal,
- ha az elvárásokat magadban feladattá alakítod,
- ha figyelsz a belső hangodra, ha tanulsz a hibákból,
- ha nem ígérsz, de törekszel magadhoz képest a lehető legtöbbet megtenni,
akkor nem fogod többé rosszul érezni magadat a „külső szelektől”, azaz az elvárásoktól, sőt egyre zökkenőmentesebbnek érzed majd az életedet. Csökken a megfelelési kényszer által érzett szorongás, enyhül a maximalizmus, és végre leadhatsz majd olyan terheket, amelyek már régóta nyomták a vállaidat és a szívedet.Az önismeret fejlesztést, önbizalom növelést nem spórolhatod meg.
Elvárásmentesítés a gyakorlatban
Most kérdezheted, hogyan csináld mindezt? Fokozatosan, csak fokozatosan. Kezdve azzal, hogy összegyűjtöd és átalakítod az elvárásokat, amelyeket a magadénak érzel.
Pl. Egy 30-as nőnek már gyereke kell, hogy legyen! → Én tudom, mikor van a legjobb ideje, hogy gyermeket vállaljak, és függetlenül a koromtól jó anya leszek, mert hiszek magamban!
A második lépés, hogy válj asszertív nővé! Olyan nővé, aki szereti és érvényesíti magát, de nem árt másoknak. Aki konfliktus esetén képes egyeztetni a másikkal az érdekeit, kompromisszumkész és problémamegoldó. Aki tisztában van a vágyaival, de nem alkuszik meg, csak azért, hogy ezek teljesüljenek. Aki képes megfogalmazni az érzéseit, és közölni azokat. Aki kedves, bájos, ugyanakkor mégis erős. Aki tudatos és folyamatosan fejleszti önmagát, hiszen tisztában van hiányosságaival és értékeivel. Aki magabiztos, szabad, és akinek van humora. Aki tudja, mit akar, és tesz is értük. Aki tanul a múltból, megcélozza a jövőt, de éli a jelent.
Harmadik lépésként pedig kezd el végre a kedved szerint magaddal foglalkozni ahelyett, hogy azon törnéd a buksidat, mások mit mondanak! Kérdezd meg magadtól, mit szeretnél csinálni, mi jó neked ahelyett, hogy azt figyeld, mit akarnak mások, hogy csinálj! Nézz a szíved mélyére, ott a jó válasz mindenre. Hogy tudhatnák mások, mi a jó neked? Hiszen a gondolataidat csak Te hallod, az érzéseidet csak Te érzed, akár csak a fájdalmat. Kezdj el végre magadra hallgatni, de ne különítsd el a belső hangod a jó mélyen begyökerezett elvárásoktól. Ez nem azt jelenti, hogy a kötelezettségeidet, amit Te vállaltál, ami a Te döntésed volt, azokat innentől nem kell megcsinálnod, szó sincs erről. De csinálhatod ezeket egy pozitívabb, kevésbé fájdalmas nézőpontból is. Bármit megtehetsz, persze mindennek megvannak a maga következményei pl. ha akarsz énekelgethetsz is az utcán, de akkor ne csodálkozz, hogy megbámulnak! Aki meg is szól, az valójában csak irigy, mert ő nem meri megtenni. Ha segítségre van szükséged ebben online pszichológiai tanácsadással várlak.
MINDIG TE DÖNTESZ!