Nekem sokat segítő és engem támogató személyek javaslatára osztom meg veled a rövid történetem, talán nem lesz benne minden és hagyok ki dolgokat, de most jött az érzés, hogy írnom kell.
Ezzel talán segítek mind magamnak, mind neked kedves olvasó.
Ez a történet egy fiúról szól, aki sosem volt fiú és nem volt férfi sem, legalábbis ameddig nem találta meg az utat, amit jár. Ez rólam szól, ez én vagyok.
Leéltem egy gyerekkort, amiről azt hittem, hogy gyerekkor. Éreztem, hogy hiányzik valami, de nem tudtam, hogy mi, vagy ki. Annak, amit, vagy akit nem ismersz a hiányát, sem tudod felfogni. Jöttek problémák és sokszor egyedül éreztem magam, de sosem adtam fel és felnőtt lettem testileg, mert lélekben nem voltam gyerek sem, mert nem éltem meg a gyerekkort és felnőtt se lettem mert nem tudtam milyen az, nem tanultam meg. Éltem egy életet, amiről azt hittem így kell élni, hisz így van a könyvben megírva, így normális. Éltem másokért sose magamért. Jó ember voltam, de valahol kevés. Kevés magamnak, nem szerettem magam, nem bíztam magamban, nem hittem magamban. Jól alakultak a dolgaim, időről időre elértem dolgokat, de nem tudatosan, csak jöttek. Éreztem, hogy jó, de nem tudtam megélni. Fájt mindennap, mert vártam, hogy a kapott jót mikor veszítem már el, hisz én nem érdemlek semmit.
Hogy miért volt ez az érzés? Nem tudom, csak volt. Sose foglalkoztam vele, tudtam, hogy bajom van, de arra a személyre vártam, aki helyettem, megoldja. Hisz az szeret – gondoltam -, aki mindenhogy szeret és átveszi a gondod, bajod, hogy neked ne kelljen vele foglalkozni, ne kelljen változni, mert az fáj és nehéz, beismerni pedig gyenge dolog.
Elértem az életem azon szakaszába, ahol mindenem megvolt amire úgy gondoltam kellhet, de mégsem voltam jól, nem voltam jó, nem tudtam megélni, aggódtam tovább és szomorkodtam tovább, nem mertem boldog lenni, ezzel boldogtalanná tettem azt, aki mellettem akart állni. Azt hittem erős vagyok, de gyenge voltam. Nos ezzel szépen el is értem, amit vártam – amitől a legjobban féltem – azt a pofont kaptam, amit érdemeltem, hisz boldogtalanná tettem annak az életét, aki oly fontos nekem, így nélküle maradtam.
Végre mélyre kerülhettem, talán csak én tudom mennyire mélyre. Napokig, sőt hetekig voltam ebben az állapotban és úgy éreztem az életemen, a munkámon, barátokon kívül mindent elveszítettem, ami fontos. Igen, gondolhatod kedves olvasó, hogy mit hisztizek, másnak még ezek se maradnak. Ez tény, de mindenkinek a saját vesztesége fáj a legjobban. Ebben a mély állapotban feléledt egy erő nagyon bentről, először azért mert, jött az ismerős érzés, hogy én sose adom fel, aztán azért mert küzdeni akartam, legyőzni önmagam és a fájdalmat, hogy elmondhassam: én mindent kibírok – kicsit mártír duma, tudom – a lényeg , hogy elkezdtem megfogadni a korábbi tanácsokat és segítőket keresni, olyanokat akikben korábban nem gondolkodtam, mondván nincs rá szükségem.
Az hogy milyen segítőkre gondolok, nem kell bemutatnom, hisz te is ismered őket, azért olvashatod írásom.
Elkezdtem olvasni a szintén korábban ajánlott pszichológiai könyveket, mindenbe belekezdtem, amire éreztem, hogy figyelmet kell fordítanom, de régen ültem a magam kis bánatos világában és nem tettem semmit. Közben szépen lassan megérett a tudatom, kinyílt a szívem és olyan érzés járt át és jár át amit korábban nem éreztem. Úgy voltam vele, hogy eddig csináltam, ahogy csináltam, és lám hova vezetett, hát csinálom máshogy, kilépek a komfort zónámból, megélem a szükséges szorongást és fájdalmat, feltépem az összes sebet, meggyászolom, amit, és akiket nem gyászoltam meg, még ha későn is megélem a világ számomra legcsodálatosabb érzését. Nos hát nem volt kellemes minden perce mondhatom, de valahogy tudtam, éreztem, hogy amint túl leszek rajta akkor azt fogom mondani: magamnak köszönhetem, mert Én vagyok, képes vagyok bármire, megtehetek bármit, elérhetek bármit.
Célokat tűztem ki és haladok feléjük, türelmet tanultam, vágyat az iránt, ami, és aki akarok lenni. Ezzel nem arra célzok, hogy egyedül érem el, a segítők nélkül sehol sem lennék, de tudnod kell kedves olvasó, hogy a segítő utat mutat, javaslatot tesz, támogat, de helyetted nem tesz meg egy métert sem, ahhoz a te akaratod kell. Érdekes, hogy mint korábban írtam mindig arra vágytam, hogy valakinek olyan fontos legyek, hogy nem fordít hátat és nem hagy ott bármi, történik is, de arra nem gondoltam, hogy ezért nekem is tennem kell. Hisz amilyen vagyok olyan a környezetem, amit adok azt kapom vissza. Ha belegondolok milyen voltam, csoda, hogy valaki szóba állt velem – annak köszönhetem, ahol és aki vagyok, hogy akikről úgy éreztem cserben hagytak, ők segítettek a legtöbbet és nem csupán magukon, hanem rajtam is, köszönet és hála jár nekik, hogy az életem részei voltak, hisz sok minden amit adtak, most tudatosul bennem – magamba néztem és láttam, hogy ki él itt bent, ki az akit szeretni lehetett és lehet, ki az aki most lekerült és ki az aki fentről dobálja lefelé a földet és fájdalmat az alsó nyakába.
Nem adtam fel és mászok folyamatosan felfelé, minden mozdulat erősebbé tesz, minden nap tudatosabbá válok, mert megtaláltam azt, aki mindig velem van. Önmagam, olyan Hitet találtam magamban, amit nem tudok kifejezni. Abban a helyzetben vagyok, hogy vannak olyan csodálatos élő lelkek, akik boldogságot adnak. Rengeteg szeretetet kapok, és már tudok adni egyre többet és többet. Hiszek magamban, hiszek bennük és hiszek másokban is. Az önmagamba vetett hit és az ebből fakadó mérhetetlen szeretet az ami segített megértenem , hogy igenis sokat érek, segített feldolgozni a gyerekkorom traumáit, a felnőtt korom traumáit. Segített a gyermeket, aki pár hónappal ezelőttig voltam megnyugtatni és végre a felnőtt vette át az irányítást.
Hidd el kedves olvasó, hogy rengeteg fájdalom van a világban, rengeteget nem lehet elfeledni, csak elfogadni. Viszont rengeteg léleknek tudsz segíteni, ha elfogadod magad, hiszel magadban, szereted magad és szeretsz másokat. Mindig lesz rossz és fájdalom, de ne erősítsük ezeket azzal, hogy nem éljük meg a jót és a szépet.
Rájöttem a függőségemre, ami nem szer, hanem fájdalom és bánat. Ugyan olyan rossz ez is mint a fizikai szerek. Azonban én erős vagyok, én teszek a függőségem ellen, megbocsátottam magamnak és megtaláltam az utam. Ne érts felre, nem vagyok tökéletes, és nem egyedül raktam magam az útra, rengeteg ember segített, mert látta bennem a jót, nélkülük nem lennék itt és még sokáig lesz rájuk szükségem, mert nem az a lényeg, hogy az utad végére érj, hanem, hogy élj meg minden egyes lépést a jelenben. Fordíts hátat a rossznak és nyisd ki a szíved a jó előtt. Találd meg azokat, akikért érdemes élned, felkelned, menned és tudd, hogy minden pillanatban haladsz az úton, akkor is amikor fogat mosol és magadra mosolyogsz a tükörben, akkor is ha ülsz a buszon és rá mosolyogsz egy szomorú emberre vagy meglátod a világ csodáját az ablakon keresztül. Csak állj meg néha és nézz körbe, tucatnyi csodát fogsz látni minden egyes másodpercben, ha hagyod magadnak, hogy meglásd. Fejlődj, élj, hibázz , ne add fel, mert mindig van miért menni, higgy magadban akkor is ha leakarnak beszélni jó vagy rossz indulatból. Amint megérzed, hogy a hit merre felé visz abból ne engedj.
Ez az út lehet hosszú és lehet lassú, nekem olyan, mint egy erdei ösvény kacskaringós, hol süllyed, hol emelkedik, hol könnyű a terep hol nehéz, néha elcsúszok, néha izzadok, de mindig mosolygok, mert minden egyes mozdulattal haladok előre és érzem az életet, ami körülvesz, érzem, hogy vagyok. Magamért és másokért.
Talán kicsit kótyagos lett az írásom, ne haragudj kedves olvasó ez volt az első. Talán nem érzed át, azt, amin átmentem és megyek jelenleg, talán igen. Ha átérzed, akkor már tudod, hogy nem vagy egyedül…
– Akikta
Mindig szívesen veszem, ha megírjátok, ami bennetek van, a gondolataitok, az aktuális világlátásotok vagy csak olyasmit, ami egyszerűen kikívánkozik. Az írás is egyfajta terápia.
Ha más is szívesen megosztaná a történetét vagy pusztán azt az utat, amit akár együtt bejártunk, várom leveleitek az asszisztensbetty@gmail.com e-mail címre.
Ha úgy érzed segítségre van szükséged, ajánlom figyelmedbe pszichológiai tanácsadásom vagy a pszichológiai kártyákat, ha az önismereted fejlesztéséhez keresel támogatást.